Hírek

2019-01-03
ÉRTÉKŐRZŐK
2017-05-10
Nyílt nap 2017, május 19
2017-03-16
Kincsvadászattal egybekötött ismerkedés

Események

ISKOLÁNK NÉVADÓJA


Több mint négyszáz éve Rómában, a Tiberiszen túli szegények lakta városrészben, a Szent Dorottya templom sekrestyéje melletti kis helyiségben, egy spanyol pap a történelemben elsőként ingyenes iskolát nyitott a szegény gyerekek számára.  Scholae Piea , Kegyes Iskolák. Ez a pap, Kalazanci Szent József volt.

 

Kalazanci Szent József az aragóniai Peralta de la Sal sókitermelésről híres, kicsiny eldugott spanyolországi falujában született 1557 szeptember 3-án vagy 4-én. Szülei Pedro de Calasanz és Maria Gaston voltak, nyolc gyermekük született, József volt köztük a legkisebb.

Apja Pedro Calasanz ugyan kisnemesnek számított de kovácsmesterségből , a földjeinek megmunkálásából és sókitermelésből  tartotta fönn családját. Jövedelmét növelte az, hogy képviselte a Castro-Peralta báróság ügyeit a faluban megbízottként ( bayle general). Viszonylagos jómód jele az is hogy öt lányukat illően kiházasították.
József személyiségének első formálói szülei voltak, akik lassanként alakították szellemét és jellemét. Szinte előre megérezte jövőbeli hivatását, örömét lelte abban, hogy összegyűjtötte társait házukban és elmesélte nekik azokat a prédikációkat, amiket a templomban hallott.

Amikor még csak öt éves volt gyermeki fantáziájával úgy gondolta, hogy a Sátánnak látható teste van és elhatározta, hogy megöli. Szülei tudtán kívül kilopózott a faluból egy közeli erdőbe, hogy legyőzze a Sátánt, aki egy madárhoz hasonló alakban jelent meg Kalazanci előtt egy fán. Kalazanci nem ijedt meg, hanem felmászott a fára és mikor már majdnem ott volt, hogy lesújtson rá az ág letört, de Józsefnek nem esett semmi baja

József életében új fejezet kezdődött mikor tízéves korában apja hozzájárult, hogy elengedje a családi tűzhely mellől és rendes iskolába járjon. Szülei a közeli (tizenöt kilométerre lévő ) Estadillába a  trintitárius atyák iskolájába küldték tanulni. Estadillába járult először szentáldozáshoz, s attól kezdve egész lelkiségét és életét az eucharisztia és a Szűzanya iránti tisztelet és szeretet határozta meg.

Társai a ,,kis szent'' jelzővel illetik. Gúnyból-e vagy elismerésként, nem tudni. Jó és vallásos volt, olyannyira, hogy társai gúnyt akarván űzni vele, úgy nevezték: el santet, a kis szenteskedő. Annyi bizonyos, hogy mindennap betért a templomba.

Miután kiváló eredményekkel fejezte be retorikai tanulmányait,1571-ben apja visszahívta Peralta de la Salba mivel azt szerette volna, ha fia a  katonai pályát válsztja. József nem szegült szembe a szülői akarattal, de azt kérte apjától, hogy felsőbb tanulmányait Lérida híres egyetemén végezhesse. Tehát a 14 éves diák első egyetemi városa Lérida (korabeli nevén Leyda), ahova egyházmegyei ösztöndíjasként került, filozófiát és valószínűleg jogot tanult. A hallgatók a királyságok szerint szerveződtek: Józsefet az aragónok vezetőjüknek választották (princeps iuventutis): diákkonfliktusokban békéltető szerepe volt, az egyetemi vezetők felé pedig a tanulói érdekeket képviselte. Léridában is hamar híre ment példás életének és apja is örült fia újabb sikerének. József kérésére beleegyezett, hogy fia belépjen a klerikusok közé.

Így tizenhét évesen 1575 április 17-én a tonzura fölvételével klerikus lett . A tonzurát Don Juan Dimas Loristól, Urgel püspökétől vette föl.

1576-ban egyházjogból, civil jogból és filozófiából kiváló bizonyítvánnyal végez és befejezi tanulmányait a Léridai Egyetemen. A Léridai egyetem elvégzése után a Valencia városában lévő szintén kiváló egyetemre megy, és megkezdi teológiai tanulmányait.

1577-ben egyik unokahúga beleszeretett, és addig üldözte, amíg József át nem ment a kasztíliai tartományban található Alclá di Henares-be, amely szintén híres egyetemnek adott otthont.

Miközben Alkalában folytatta teológiai tanulmányait szomorú hírt kap, meghalt bátyja Pedró, majd kis idővel rá édesanyja Maria Gaston is. Apja ekkor  még inkább szerette volna rábeszélni fiát, hogy válasszon világi pályát és ezzel a céllal is látogatta meg. Józsefnek ezúttal is sikerül legyőznie apja ellenérveit, s így 1580-ban sikeresen fejezi be egyetemi tanulmányait. Peráltába utazik, és lemond az  örökségről  amelyet apja  Pedró fívérének tragikus halála folytán fölkínált neki.  Húsz éves, amikor hirtelen megbetegszik állapota válságosra fordul. Átgondolja életét, szüzességi fogadalommal fölajánlotta a Szent Szűznek, hogy pappá lesz. József a haldokló gyenge hangjával arra kérte apját, hogy álljon el szándékától, hogy fia civil pályát válasszon, és Isten akkor életben fogja tartani őt. Apja bele is egyezik mert nem akarta elveszíteni kedves fiát.

1583 december17-én Sanahuja kastélyának kápolnájában Seo de Urgel püspöke pappá szentelte Kalazanci Józsefet.

Pappászentelése után József atya Peráltában maradt egy kis ideig. Egy évre rá 1584-től papi familiárisként Filippo Urries Barbastroi, majd 1585-től Gaspare de la Figuera szolgálatába ált. De la Figuera püspököt elkíséri a montserrati bencés kolostor vizitációjára is.

Apja halála után káptalani tisztségeket visel Seo de Urgel egyházmegyében, majd két évig hegyi falvakban plébános, miközben polgári joghatóságot is képvisel. A banditáktól hemzsegő körzetben, sokszor ő maga is fegyvert vesz magához.

1589 - től Andrea Capilla püspök familiárisa, a trempi kerület egyházi megbízottja (oficial eclesiastico ) és püspöki vizitátor volt. Emellett 1588 - tól kinevezték Claverol és Ortoneda plébánosának is, de az ottani hívekről helyettes útján gondoskodott .

Ezek a tevékenységek azonban nem elégítik ki ambícióit, és biztos javadalommal járó kanonoki állást is szeretett volna, ezért 34 éves korában leköszön hivatalairól, és 1591 végén Barcelónában teológiai doktori címet szerez , majd püspökének ajánlólevelével 1592 februárjában Rómába utazott remélve az ottani hivatalokban hamarabb célt ér.

Rómába érkezik , ahol összeköttetései révén Marcantonio Colonna  bíboros palotájában ( Piazza dei Santi Apostoli nevü téren található)  kap szállást és a bíboros unokaöccsének nevelője lesz. Nem sejtik, hogy tíz évig lesz a bíboros vendége.

Hiába kezd hozzá rögtön célja eléréséhez, hiába pereskedik éveken át kivívott jogainak érvényesítéséért, Gioseppe Calasano nem birkózik meg az egyházi bürokráciával, spanyolországi tervei füstbe mennek.

Módfelett elhúzódó római tartózkodása alatt a Colonna- palotában rá rótt gyér kötelességek, a kúriai szorgoskodások az urgeli egyházmegye prokurátorának minőségében és a megpályázott kanonokságok körüli vesződések nem tölthették ki az életét.

Különféle virágzó, jótékony testvérületekbe (konfraternitás) iratkozott be, amelyeknek legfőbb célja az volt, hogy előremozdítsák a nép körében a szociális és apostoli tevékenységet.

1596-ban belépett a palota szomszédságában szerveződő Szent Apostolok Főtestvérületébe (Arciconfraternia dei Santi Apostoli), amely a szegények és betegek látogatását, különösen a lecsúszott nemesek támogatását tűzte ki célul, az emberi fájdalommal és nyomorral való találkozás mélyen megrázta József lelkét. Colonna bíboros bíztatására iratkozott be ebbe a testvérületbe, s hamarosan példás tag majd elnök lett . Későbbi hivatásának szempontjából sokat jelentett, hogy a Keresztény Tanítás Kongregációjának is tagja lett.

Kalazancius 1595-ben iratkozott be a Szent Stigmákról nevezett Testvérületbe amely a római testvérületek között az első helyen állt. E testvérület durva ruhájába látogatta meg Assisi Szent Ferenc Sírját, amikor búcsúért zarándokolt Assisibe. Itt extázisban látta is Assisit és beszélt is vele.

1597-ben  újra megismétlődött a látomás de most Assisit három angyal kísérte jelképezve a szegénységet tisztaságot engedelmességet és a három erényt  el is jegyezte Kalazancival.

Egy napon Kalazanci Róma utcáin sétálgatva verekedő, egymásra szitkozódó, rendetlenkedő gyermekeket vett észre és egy hangot hallott , mely azt mondta              “A szegény rád bízza magát, az árvának te vagy gyámola “ ( Zsolt. 10,14 b ). E hang volt Isten útmutató szava, megkapta az útmutatást, amit hónapok, évek óta tanácstalanságban várt. Rádöbbent arra, hogy az iskolában atyja és tanítója lehet a szegény elhagyatott gyermekeknek. Gyermekkortól függ az egész élet, így hát a szegény gyereknek is joga van az oktatásra-nevelésre. Ezt az alapvető emberi jogot ő látja meg először. A fölismerés az evangéliumi gyöngyszemhez hasonlóan betölti a lelkét. Rájön arra is, hogy a fölemelkedéshez nem elég a jámbor társulatok vasárnapi hitoktatása, iskola kell és nevelés.

Szintén 1597-ben ismerkedett meg azzal az iskolával amit Antonio Brandini, a Tiberisen túli Szent Dorottya  (Santa  Dorotea in Trasteverr) templom plébánosa nyitott. Ide a legszegényebbek - némi templom körüli szolgálatért cserébe -ingyen járhattak. Az iskolában a plébánoson kívül a Keresztény Tanítás Testvérületének (Confraternita della Dottrina Cristina) néhány tagja is tanított. A testvérületnek Kalazanczi még abban az évben tagja lett, majd javasolta a plébánosnak, hogy fiúkat vegyenek föl és tanítsák őket ingyen. Kalazanci  lehetőségéhez mérten berendezte az iskolát, tollakat papírt könyveket vásárolt, amelyeket szétosztott a diákok között.

Így  nyílt meg Kalazanci és két  munkatársa vezetésével  1598-ban (vagy talán már 1597 végén), szűkös és szegény környezetben, VIII. Kelemen pápa  (1592-1605) jóváhagyásával –a történelemben először-ingyenes iskola  melyet később a következő névvel illettek: Scholae Piae, Kegyes iskolák.

Miután 1600-ban Brendini plébános elhunyt, a növekvő érdeklődés miatt a Tiberisz bal partjára költözött az iskola és egyre nagyobb épületeket kellett bérelniük a város központjában. Kalazanci belátta, hogy az iskola gondjait nem vállalja se a Keresztény Tanítás testvérülete, se más társulatok, így neki kellett vállalnia. Az iskolának szenteli életét.

1601 novemberében vendéglátója Marcantonio Colonna  palotáját a Colonna palotát elhagyva a Sant‘Andrea della Velle templom mögötti Vestri-házba költözött, ettől fogva együtt lakott társaival. Az iskola sikerének oka az volt, hogy alkalmazkodott a szegények igényeihez . Eleinte csak írást, olvasást és számolást tanított a hitoktatás mellett . A  tanulók száma rohamosan nőtt és az iskolát középfokú osztályokkal is kiegészítette itt a latin nyelvet és a matematikát is oktatták. Kalazanci ezek mellett nagy hangsúlyt helyezett olyan ismeretek tanítására, amelyeknek a gyerekek gyakorlati hasznát vehették.  Pietas et litterae lett az  iskola jelszava: vallás és műveltség, hit és tudomány egysége.

VIII. Kelemen pápa személyesen gratulál Klazancinak majd magára vállalja az iskolaépület bérleti díját és megengedte az alamizsnagyűjtést házaknál. A bíborosok is támogatták az iskolát ahogy tudták.

Csatlakozik a Kegyes Iskola kongregációjához egy gazdag milánói pap, Glicerio Landriani is, a San Antonio di Piacenza apátja, aki közeli rokonságban állt  Borromeo Szent Károlyal. Landriani jótállásával 1612-ben sikerült megvásárolniuk a Torres-palotát a Szent Pantaleon templom mellett. A palotához tartozó templomot 1623 február 23-én XV Gergely a Regiminus Universalis Ecclesiae kezdetű brévével örök használatra a piaristáknak adja. Kalazanci több mint harmincöt évet töltött a Torres-palota egy kis szobályában, az épület pedig az intézmény központjává lett.

Kalazanci kapcsolatba lép Leonárdi Sent János  által alapított úgynevezett

Luccai kongregációval, amely szintén foglalkozott a gyermekek fiatalok lelki gondozásával és eddig nem kapott engedélyt az ünnepélyes fogadalom letételére.  A pápai elismerés reményében egy csoportjuk Pietro Casani vezetésével vállalta az iskola fönntartását. Az egyesülés nyomán 1614. január 14-én létrejött belőlük a Congregatio Matris Dei (Isten Anyjának kongregációja). Az egyesülés nem bizonyult hosszú életűnek mivel a Luccaiak nem voltak hajlandók fő küldetésüknek az iskolai munkát vállalni. Így 1617 március 6-án  V. Pál pápa szétválasztja őket és az Adea per quae kezdetű iratával megszületik a Kegyes Iskoláknak , Isten Anyja Szegényeinek kongregációja amelyet azután V Pálról neveztek el Páli Kongregációnak

( Congregatio Paulina ). Ezt követően XV. Gergely pápa 1621. november 8-án a Páli kongregáció átalakult szerzetesrenddé az In supremo apostolatus kezdetű pápai brévével.

József atya 1622-ben elkészíti a Constitutiones-t és január 31-én kéri a szabályzat jóváhagyását a Szentszéktől. A pápa április 22-én Kalazancit kinevezi praepositus generalisnak  (rendfőnöknek) 9 évre. Négy segítőtársat, asszisztenst jelöl ki mellé, akik Kalazancival együtt május 7-én leteszik az ünnepélyes fogadalmat, Michelangelo Tonti bíboros kezéből.

A kegyes iskolák eközben nagyon gyorsan elterjedtek, először Itáliában, majd Közép –Európában is. József atya maga például 1616–ban Narniba, 1623-ban Savonában és Carcaréba, 1626-ban pedig hat hónapra Nápolyba utazott, hogy új rendházakat és iskolákat alapítson.

Fölkeltette a politikusok gyanakvását, hogy a piarista iskolák új olasz értelmiséget neveltek és féltek, hogy az eddig figyelemre méltatlan szegény gyermekekből latinul tudó hivatalviselésre képes emberek cseperednek.

József atya baráti viszonyban volt a kor több híres emberével, mint például Filippo Neri, Giovanni Leonardi, Camillo de Lellis. Több hétig pedig vendégül látta Tommaso Campanellát domokos rendi filozófust, aki az inkvizíció nápolyi börtönéből szabadult és akihez késöbb növendékeket küldött tanulni. A firenzei rendtársait Galileihez írányította, hogy tanuljanak a mestertől.

Az iskola sikereire azonban megpróbáltatások következnek .A sok év alatt összegyűlt kis apró viszályok egyet nem értések nagy gondokat okoztak a rendnek, amit belülről gyengítettek.

1630. május19-én Mario Sozzi belépett a rendbe és minden helyen ahová került, viszályokat okozott. A rosszindulatú Sozzi atyát zavarta a sok okos ember társasága, ezért 1642. augusztus 8-án az inkvizíciónál följelentette Kalazancit és a firenzei piaristákat. Gallilei híveiként állította be őket és ezzel a váddal sikerült elérnie, hogy Kalazancit és négy társát az inkvizíció elé hurcolják. Amikor Cesarini bíboros hallott az esetről, sietett elmesélni a bíróságra amit csak tudott. Kalazancit még aznap este elengedték és társaival együtt a Cesarini bíboros által felejánlott kocsin hazatértek.

Sozzi atya nem mondott le tervéről hogy megdöntse a piarista rendet .Igaz, hogy toszkánából kiutasították, de Rómában egy szintén rendtag P.Stefano Cberubini atya személyében alkalmas társra talált a piaristák elleni harcában. A két atya ténykedésének köszönhetően 1643.január 15-én a pápa fölmentette generálisi tisztségéből Kalazancit, a rend élére pedig apostoli vizitátornak egy jezsuitát  Silvestro Pieresantat, első asszisztensénak pedig Mario Sozzit nevezték ki. Elrendelték azt is, hogy a piaristák nem alapíthatnak újabb házakat és nem öltözhetnek be újjab noviciátusok sem. Igaz hogy Mario Sozzi még abban az évben meghalt, de követői csoportja és P. Stefano Cberubini folyamatos áskálódásainak következménye az lett, hogy 1646 március 6-án X. Ince pápa a Ea quae pro felici kezdetű berévével a piarista rendet fogadalom nélküli kongregációvá fokozza le. Megtiltotta a noviciusok fölvételét, engedélyt adott a szerzeteseknek a távozásra, és megszüntette az egykori minister generalis joghatóságát, de azt nem, hogy a közosség tagjai tovább folytassák megkezdett működésüket. A rend ekkor 6 tartományt, 37 házat és mintegy 500 szerzetest számlált. Kalazanci atya szelíden tűrte élete fő művének megsemmisülését, tönkretételét. ,,Az Úr adta, az Úr elvette. Amint az Úrnak tetszett, úgy is tett. Áldott legyen az ő neve.''  Az utókor méltán nevezi keresztény Jóbnak.

József atya 1648 nyarán egy lábsérülés miatt ágynak dőlt. Utolsó betegsége alatt többször erőt öntött belé a Szűzanya látogatása, életében is annyira szerette Máriát, hogy a Kegyes Iskolák Királynőjének nevezte, az iskola címerében is megtalálhatjuk Mária monogramját. Halálos ágyán drága örökségként fiaira hagyta a rózsafűzér tiszteletét is. 1648 augusztus 25-én Jézus nevével ajkain fejezte be csodálatos életét a San Pantaleo rendházban, közel 91 éves korában.

Augusztus 26-án mikor halálának híre kitudódott hatalmas tömeg gyűlt össze a  San Pantaleo templomban ahol több csodás gyógyulás is történt. A további föltűnést elkerülve rendtársai másnap 27-én hajnalban el is temették. Nyelve és szíve épen megmaradt, szobáját és használati tárgyait máig változatlanul megőrizték.

Kalzanci már nem érhette meg rendjének újjáéledését. Halála után nyolc évvel 1656-ban ismét kongregációvá, majd 1669-ben szerzetesrenddé nyilvánították.

Kalazancit az egyház 1748-ban boldoggá avatták, 1767-ben pedig ünnepélyesen szentté avatták a vatikáni bazilikában. Kalazanci ekkor jelent meg másodízben Bernini pompás glóriájában.

XII. Piusz pápa halálának háromszázadik boldoggá avatásának pedig kétszázadik évfordulóján kinevezte, a világ összes népiskolájának mennyei pártfogójául. Egyházi emléknapja augusztus 25-én van, de mivel ez iskolai szünetre esik a piarista iskolák november végén tartják Kalazanci Szent József pártfogásának ünnepét a patrociniumot.

Kalazanci Szent József tanítása alapján később több más szerzetesrend is létrejött.  Az ő nevét viseli például a kalazantiusok kongregációja , amelyet a munkásifjúság nevelésére hozott létre Boldog Anton Maria Schwartz , korábbi piarista noviciátus 1889-ben Bécsben.

A cikket írta: Hadfi Mária Emese

A MÁTYÁS KIRÁLY ÉS KORA TÁBORT

ÉS A SZÜLŐK AKADÉMIÁJA

PROGRAMSOROZATOT TÁMOGATTA

Imagini pentru bga zrt logo