GR. KÁROLYI GYULA CSERKÉSZCSAPAT
A 151. Gróf Károlyi Gyula cserkészcsapat csapattevékenységeit és eszköztárának bővítését 2023-ban támogatta:
A Sebes-Körös szurdokvölgyében táboroztak a nagykárolyi cserkészek
A júliusi kiscserkésztanyázást követően, múlt héten került sor a nagykárolyi 151. Gr. Károlyi Gyula cserkészcsapat nyári táborára, mely idén a Bihar megyei Vársonkolyoson zajlott.
A cserkésztáborok megszokott keretei között, gyönyörű környezetben érdekes programokon, “kalandozásokon” vehettek részt a tabor résztvevői, próbára téve leleménnyességüket, kitartásukat, bejárva a vidéket barlangok mélyétől, vizen át a szirtek csúcsáig. A cserkészek beszámolói következnek:
„Az idei volt életem második cserkésztábora és személy szerint én ezt jobban élveztem, mint a tavalyit. Sok új dolgot tudtam kipróbálni, gondolok itt főként a sziklamászásra és a vadvízi evezésre, melyek közül nekem a sziklamászás tetszett jobban. Ezen kívül egy barlangot is körbe tudtunk járni az egyik nap során. Két alkalommal a Körösben is meg tudtunk mártózni, ami hidegebbnek bizonyult mint amire számítottam. Napközben nagyon örültünk a szabadidőnek, ilyenkor általában pihentünk, aludtunk vagy nevetve hallgattuk végig őrstársaink történeteit. Sok kifejezést kitaláltunk, amiknek nem sok értelme volt ugyan, de szerettük őket használni. Az idei tábor segített abban, hogy jobban megismerjem az őrstársaimat és más embereket is. A meseerdő egy különös élmény volt, másabb mint az korábbiak és ezáltal más volt az üzenete is, de engem újra elkápráztatott. A tűznél való őrködés jobbra nem is sikeredhetett volna, a legtöbbet azzal bajlódtunk, hogy életben tartsuk az őrtüzet, ami érdekesre sikeredett. Általában nekem minden napból az esti tábortűz volt a kedvencem, ahol felidéztem az aznap történt eseményeket. Ezt leszámítva, maga a természet szépsége is megfogott, az hogy milyen gyönyörű is és mennyire fontos, hogy odafigyeljünk rá és észrevegyük a bennünket körülvevő szépséget. Egy ilyen táborba elmenni semmi máshoz nem hasonlítható élmény tud lenni, amire szívesen emlékszik vissza az ember. Nem volt végig napos az idő, a hét során többször is esett az eső, de ez nem tartott vissza minket attól, hogy jól érezzük magunkat. Összességében igazán sikeresnek mondanám ezt a közösen eltöltött hat napot” – Juhász Patricia, Ibolya őrs
„Az idei tábor kicsit más volt mint a többi, páran közülünk már őrs nélkül indultunk neki. Idén egészen különleges programokon vehettünk részt, és új dolgokat próbálhattunk ki, amiket mi nagyobbak is nagyon élveztünk. A sziklamászás egy igazi kihívás volt számunkra is, minden erőnkre és kreativitásunkra szükség volt, de a látvány és az élmény felejthetetlen marad. A személyes kedvencem a rafting, az evezés volt. Párban kellett boldogulnunk a vizen, ehhez pedig csapatmunkára és fegyelemre volt szükség, s közben a táj szépsége lenyűgözött bennünket. Az esti tábortüzek alkalmával nagyon jól szórakoztunk, a gyerekek nagyon kreatív jeleneteket adtak elő, szerintem nekik is ez a kedvenc részük, igazán felszabadultan játsszák el a szerepüket ilyenkor. Ugyanakkor ez a természetben töltött egy hét mindannyiunkat kikapcsolt egy kicsit a megszokott hétköznapokból. Idén is sokmindent tanultunk, megismertük a korlátjainkat, félelmeinket, s le is győztük őket és ráeszméltünk a csapatmunka fontosságára” – Dobrán Denise
„Az idei csapattábor számomra nehezen indult, viszont annál jobban végződött. A sok jó ember, akik körülvettek, segítettek átlendülni a kezdeti félelmeimen. A kitartásunk, már első nap megmutatkozott, amikor is a mi sátrunkat tartott a legtöbb ideig felállítani, de nem adtuk fel, egy kis segítséggel sikerült felállítani. Második nap a konyhán segítettünk, és építkeztünk is egy kicsit, de emellett jutott idő a szórakozásra is bőven, lementünk fürdeni egy kicsit a folyóba. Sokat nevettünk közben magunkon is, és egymáson is, voltak nagy esések, illetve a víz néhányunknak a papucsát is elvitte. Volt amit vissza tudtunk szerezni, és van ami örökre odaveszett. Harmadik nap elkezdődtek számunkra is a ‘kalandozások’ meglátogattunk egy barlangot, melyhez egy elég kalandos út vezetett, – mentünk meredek hegyen, de akár sínek mellett is- ,de nagyon megérte mert a barlang nagyon érdekes volt. Negyedik nap következett az, amit a legjobban vártunk, a sziklamászás, és a vadvízi evezés. Amennyire vártam a sziklamászást, annyira féltem is közben, így az első kijáratnál ki is mentem, és onnan szurkoltam a többieknek. A vadvízi evezés sem indult úgy, ahogyan szerettük volna, nem tudtunk a párommal megtalálni az összhangot, így hamar ketté kellett válnunk, viszont utána már egész érdekes volt. Láttunk közben szép vízesést, és nagyon szép volt a táj is. Este szalonnát sütöttünk vacsorára, ami nagyon jól esett a nap végére. Este a tábortűz mellett nekünk kellett őrködnünk, történtek ott vicces dolgok, mint például mikor a sátrunkban, vagy épp a WC fülkében egy kutyát találtunk, viszont az őrködés további részében, a másnapi próbáztatásra készültünk. Ötödik nap, a próbáztatás napja volt, így izgatottan keltünk emiatt. Nagyon sütött a nap, ami kicsit megnehezítette a dolgunkat, de ennek ellenére is, nagyon jól sikerült a próbázás. Estefelé métáztunk egy jót, majd utána szentmisével zártuk a napot. A hatodik, azaz az utolsó nap, már csak pakolással telt, áthordtuk a hídon a dolgainkat, aztán elindultunk az állomás felé. Amíg vártuk a vonatot, énekeltünk egy kicsit, aztán felültünk a vonatra, és már mindenki csak arra várt, hogy hazaérjünk. Az állomásra beérve nagyon jó érzés volt látni azt a sok szülőt, akik mind ránk vártak. Összességében nagyon jól telt a tábor, és nagyon hálás vagyok azért hogy ott lehettem” – Zahari Bianka, Ibolya őrs
„Az első nap nekem nem volt annyira vagány: csak utaztunk,vonatoztunk, és felállítottuk a sátrakat. A második viszont már sokkal kalandosabbra sikerült: elmentünk sziklát mászni és raftingozni. A hegymászás nekem jobban tetszett, de csak azért mert akkor nem fáztam. A sziklamászás komoly, a raftingozás pedig vicces volt. Mikor visszatértünk fát szedtünk és megraktuk a tüzet. Másnap mi segédkeztünk a konyhán, ami egy kicsit unalmas volt. A fürdés nagyon jó volt, mert hideg volt a víz. Negyedik nap barlangászni mentünk, ami akkor lett nagyon érdekes mikor már beértünk a barlang mélyére. A séta jó volt, rengeteget kacagtunk. Eljött a próba napja is. Először énekeltünk és közben indultunk a próbára. Én majdnem utolsónak kerültem sorra. Az utolsó napon összepakoltunk, lebontottuk a sátrakat. Hazafelé időben jött a vonat és 5 óra körül már itthon is voltunk. Remélem, hogy több ilyen táborba mehetek még” – Barabás Áron, Farkas őrs
„Az idei tábor helyszíne Vársonkolyos volt. Már izgatottan vártuk,hogy milyen lesz idén. Nem kezdődött valami jól,hiszen a vonatunk amivel mentünk késett száz percet. Az út hamar eltelt az őrsömnek köszönhetően, nagyol jól szórakoztunk. Amikor odaértünk, a tábor helyére felállítottuk a sátrainkat és elkezdődött a szórakozás. A keddi nap volt az én kedvencem! Mivel aznap mentünk a Via Ferratára és raftingozni. A kettő közül nekem az előbbi tetszett jobban, nagyon izgalmas volt. A Rumosok őrse, amiben én is voltam szerdán a konyhán segített. Utána eljött a csütörtök. Amikor egy barlangot látogattunk meg,az út nem volt hosszú,de az ösvény amin mentünk elég nehéz volt. A barlang gyönyörű volt,rengeteg különös formájú kővel. Aztán a próbázás napja is elérkezett, eléggé izgultunk miatta. Miután túlestünk rajta jólesett egy kis pihenés, mivel nagyon meleg volt. Délután a kedvenc cserkészjátékommal játszottunk, a métával. Nagyon élveztem,izgalmas és szoros meccsek voltak.
Végül pedig a tábor utolsó napja is elérkezett,ami a pakolásról szólt. Akkor jöttem rá, hogy milyen hamar eltelt ez a pár nap. Nagyon szerettem!” – Miklós Dávid, Farkas őrs
Nagytarnán táboroztak a nagykárolyi cserkészek
A nagykárolyi 151. gr. Károlyi Gyula cserkészcsapat idén is megrendezte saját csapattáborát, ezúttal Nagytarnán, ahol több mint 60 résztvevő számára biztosítottak változatos programokat. A tematikus táborban egy történetet feldolgozva zajlottak a foglalkozások.
Élménydús programokkal zajlott a 151. gr. Károlyi Gyula cserkészcsapat nyári táborozása, amelynek az idei évben Nagytarna adott otthont augusztus 16. és 21. között. Kocsis Anettől, a cserkészcsapat sajtóért felelős kapcsolattartójától megtudtuk, hogy az eddigi táborokat felülmúlva a szervezők több mint hatvan résztvevő számára biztosítottak változatos és színes programokat az őrsvezetőkkel és a segédőrsvezetőkkel. Anett elmondta, hogy az első három nap többnyire a kiscserkészeké volt, hiszen az úgynevezett „kiscserkésztanyázás” minden évben csak egy részét képezi a tábornak. Ilyenkor a programok a kézműves foglalkozásokról, a vetélkedőkről, a mesékről szólnak, nem feledkezve meg a tanulásról sem, ám a legkisebb korosztályokhoz mégiscsak a játékon keresztül vezet az út. Az első három napot megkoronázva került sor a nyílt nappal egybekötött ígérettételre, amelyen egy farkaskölyköt és kilenc kiscserkészt avattak, a korábbi generációk pedig megkapták a jól megérdemelt próbajelvényeiket.
A tábor további része már sokkal inkább gyakorlati síkon mozgott. A cserkészkorosztály a való életben is hasznosítható praktikákat sajátíthatott el, túrákon vehetett részt, és az év közben megszerzett tudását is próbára tehette. Akadálypálya, a már-már hagyománynak számító méta és próba várta a kihívást mindig vállaló gyerekeket. A jutalom ezúttal sem maradt el: a tábort ökumenikus szentmisével és fogadalomtétellel zárták, ebben az évben először pedig két őrs le is cserélte a kék nyakkendőjét, így kiscserkészekből cserkészekké válhattak.
„Idén is nagyon jó volt a cserkésztábor, mert szokás szerint az egész csapat ott volt. A foglalkozások is nagyon tetszettek, nekem a csomózás volt a kedvencem. Ez volt a második táborom, most a fehér pajzspróbát tettem le, és a próbát teljesítve nagyon jó érzés volt ezt megkapni” — fogalmazta meg gondolatait Lebedy Róza kiscserkész.
Horvay Zsombor cserkész szerint rendkívül szórakoztató volt az idei tábor: „Az eseménydús cserkésztábor nagyon szórakoztató volt számomra, és egy percig sem unatkoztam. Sok tevékenységben volt részünk, mint például csomózási technikák megismerése, térképészet, természetismeret, cserkész- és magyarságtörténelem, amelyek által új dolgokat ismertem és tanultam meg. Az érdekes cserkészfoglalkozások mellett volt még kézműveskedés, több túra és méta, amely minden táborban a kedvenc programom. A tábor végén egy próba várt rám, amit sikeresen teljesítettem, ezáltal másodpróbás lettem. Nekem nagyon tetszett a tábor, és már várom a következőt.”
„Őrsvezetőként és szervezőként idén több feladat hárult ránk, de úgy érzem, hogy társaimmal ügyesen vettük az akadályokat. Örömmel töltött el, hogy az őrsöm könnyedén vette a tábor nehézségeit, és hogy jól tudtunk együttműködni. Számomra a tábor legszebb része az volt, mikor megkaptam a szürke nyakkendőt, így már a felfedező korosztály tagjává váltam, illetve az, amikor a kiscserkészek és a cserkészek megkapták nyakkendőjüket és próbajelvényeiket, hiszen láttuk az elmúlt évi munka gyümölcsét” — vallja Sróth Ádám kiscserkész őrsvezető.
Dobrán Denise cserkész őrsvezető számára az idei tábor igazi kihívás volt: „Az idei tábor számomra egy igazi kihívás volt, ugyanis mi, tizenéves fiatalok szerveztük meg és bonyolítottuk le. Egészen eddig nem is gondoltam, hogy milyen nehéz lehet egy 6 napos tábort eltervezni és lebonyolítani, de együtt véleményem szerint nagyon jól helytálltunk, és csodálatos volt látni a sok csillogó gyermekszemet a programok alatt. Mint cserkész korosztályt vezető, számomra új kihívásokkal kellett szembenéznem, ugyanis a fiatalok, akik rám voltak bízva, rólam, az én tetteimről vettek példát, s ezért nekem úgymond egy 'mintának' kellett lennem számukra. Ez egy igazán nehéz feladat, viszont úgy hiszem, hogy minden őrsvezető kihozta magából a legjobbat, hogy példát mutasson a gyerekek fejlődése érdekében, és egy felejthetetlen tábort nyújtson nekik, amire mindig vidáman emlékezhetnek vissza.”
A tábort támogatta a Romániai Magyar Cserkeszszövetség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
ÖSSZERÁZÓ, MTIVÁCIÓS HÉTVÉGÉN JÁRTAK ŐRSVEZETŐINK
Április 29.- május 1. között Dévára utazott a 151.Gr. Károlyi Gyula cserkészcsapat őrsvezetői testülete. A háromnapos program elsődleges céljai többekközött a közösségépítés, rövidebb-hosszabb távú tervek, célkitűzések egyeztetése, motivációs képzés, próbáztatás voltak. Persze nem maradhatott el a természetjárás, múzeumlátogatás sem. Köszönjük a Communitas Alapítvány támogatását, mely nagy segítséget jelentett a program megvalósításában.
"Csapatunk vezetői, Geréb Miklós és Kocsis Aliz egy háromnapos kirándulást szerveztek Dévára. A kirándulás időpontja április 29-30 és magába foglalta a május elsejét Is. Kora hajnalban indultunk azon a csütörtökön. Első napunkon útközben megálltunk Gyulafehérváron, ott megnéztük a Szent Mihály székesegyházat, még a templom toronyba is felmentünk. Az út felfelé kicsit meredek volt, de megérte,mert odafentről csodás látvány fogadott minket. Kis pihenő után elindultunk tovább.
Délutánra érkeztünk Dévára, megismerkedtünk a szállással, majd bepakoltuk a csomagjainkat a szobáinkba, de nem maradtunk sokat ,mert indultunk is a városba megnézni a várat. Ott egy felvonóval mentünk fel, ami szerintem sokkal izgalmasabb volt, mintha gyalogolnunk kellett volna. A vár és az onnan nyújtott kilátás valami eszméletlen volt. Nem lehetett betelni vele. Első esténken indult a képzés, motivációs gyakorlatokkal, elméleti alapozással majd közösen társasoztunk egyet, és így végződött a nap. Másnap túrázni mentünk a Retyezátba. Ott még nem olvadt el a hó így az út háromnegyedét abban tettük meg. Átázott a bakancsunk, vizes volt már a nadrágunk is, de ennél érdekesebb körülmények között szerintem még nem voltam túrázni. Összesen 12km tettünk meg 1800 méter magasságban. Rendesen elfáradtunk ezalatt, de miután visszamentünk a szállásra még el kellett készítenünk a vacsorát, ami bolognai volt és rendkívül finom is. Míg a lányok főztek, a fiúk a tábortüzet rakták meg . Vacsora után tehát a tábortűzzel kellemes hangulatban zártuk le a napot. Harmadik nap ellàtogattunk a Zoe kertbe, ami mediterrán stílusú volt, mivel egy olasz tulajdonossal rendelkezett. Ezután elmentünk Vajdahunyad várához. A kedvencem ott a kínzó eszközöket bemutató terem volt. Rengeteg ember volt aznap és óriási forgalom. Keső este érkeztünk meg, így a szülők már tárt karokkal vártak minket. Személy szerint örülök neki , hogy részt vettem ezen a kiránduláson, hiszen rengeteg élménnyel gazdagodtam." - Czier Fanni, ŐV