LELKI ÉLET

https://frissujsag.ro/kilepve-a-hetkoznapok-rutinjabol-minosegi-idot-toltottek-egyutt?fbclid=IwAR1H242dvymULrAuZEeUHW1qMPoS87dGW0_FMODRPcUGNTyLMakblZ9uHQI

Kilépve a hétköznapok rutinjából minőségi időt töltöttek együtt

Másfél év kihagyás után ismét lelki, közösségi hétvégéken vehettek részt az ősz folyamán a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum osztályának diákjai.

Az évenkénti alkalmak nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a részvevők az iskolai spirituális vezetésével az iskolai közegen kívül együtt töltött, minőségi idővel ajándékozzák meg egymást. Közben játszva, beszélgetve, közösen imádkozva erősödik a bizalom, az összetartozás érzése.
„Az, hogy egy úton járunk, hogy nem véletlenszerű események alakítják közösségünk életét, és hogy minden, ami körülöttünk történik, egy biztonságos kézben összpontosul, Isten gondviselése. A lelki napjainkat talán Lukács evangéliumával is kezdhettük volna: 'Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza! És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!' Ahogyan már a buszon ültünk, tapasztalni lehetett az osztálytársakon azt az izgalmat, amit a két naptól vártunk. Lelkesedéssel indultunk neki, vártuk, milyen programok lesznek, hogyan tudjuk majd azt a kevés, ámbár tartalmas időt kihasználva az osztályközösséget segíteni, hogy még inkább összekovácsolva jobb közösséggé váljunk. Első napunk főként bizalmas beszélgetéseket tartalmazott, olyanokat, amelyek által jobban megismerhettük egymást, olyan véleményeket hallhattunk, amikről mi nem így gondolkoztunk az adott személlyel kapcsolatban. Osztályfőnökünk arcán láttuk a büszkeséget, a felismerést, hogy igen, ez az én osztályközösségem, amelynek tagjai akkor is ki mernek állni a többiek elé, ha véleményük eltér a többiekétől. Az est folyamán következett a mise, amelyen a Miatyánk elmondásának ideje alatt azt éreztem, hogy egymás kezét fogva pozitív energiákat, érzéseket kaptam, olyanokat, amiket ritkán tapasztal meg az ember, főleg így, osztályközösségen belül. Ebből a szempontból is másabb a lelki hétvége, mint egy egyszerű kirándulás. Emellett az egymásra fordított idő sokkal többet ér akármilyen vicces pillanatnál, a közös csoportos beszélgetések, bizalmas dolgok megosztása felülmúlja az elvártat. A Kalazanczi iskola egyik legjobb, ha nem a legjobb programja ez, amit minden diák átélhet legalább egyszer, de mi, a X. B diákjai reméljük, hogy máskor is lesz még erre alkalmunk. Mintha kicserélték volna az osztályt, hétfőn mindenki sokkal emberségesebben, készségesebben szólt a másikhoz, mint azelőtt. Örülünk, hogy részt tudtunk venni, köszönjük Turtureanu Róbert tisztinek és Miklósi Roland osztályfőnökünknek, hogy velünk együtt élték át és tették szebbé a két napot” — mesélt élményeiről Kovács Ágota, a X. B osztály diákja.

"Megállították” az időt a Kalazanci-líceum tanárai

Lelkigyakorlaton vett részt a nagykárolyi gimnázium tantestülete

A kronosz és a kairosz, a folyó idő és a kegyelmi, szent idő volt a központi témája annak a lelkigyakorlatnak, amelyet a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum tantestülete számára tartottak az erdődhegyi Domus Helga Winter Központban október 22. és 23. között. A jelenlegi járványügyi helyzet miatt a korábbi kihagyást követően most a líceum tanárai újra felfedezték a csend erejét, az együttlét örömét.

A világ felgyorsult tempóját mi emberek éltetjük, vallja Turtureanu Róbert, az iskola spirituálisa, aki tanárkollégái számára azt a központi üzenetet igyekezett tolmácsolni a kronosz (mérhető idő) és a kairosz (minőségi idő) kapcsán, hogy a mérhető idő múlásában ne feledkezzenek el minőségi időt szánni egymásra a rohanó hétköznapokban. A spirituális szerint a kronoszt a kötelességek, az elvárások, a teljesítés jellemzi. Kulcsszava a „kell”: ezt kell, azt kell… A kairoszban benne rejlik a lét tisztelete, a türelem és a várakozás. Amikor az ember úgy érzi, ajándékba kapott egy pillanatot az élettől, az a kairosz. Kulcsszava a „lehet”: lehet jót tenni, lehet kedvesen beszélni, lehet mosolyogni.

A lelkigyakorlat során egy rövid időre sikerült a líceum tanárainak kiszakadni a mindennapok monotóniájából, az egyre gyorsabb iramot diktáló munkából, hogy a lehető legteljesebben és legszabadabban feltöltekezhessenek lelkiekben és fizikailag is a folytatáshoz, írta beszámolójába Kiss Hajnalka magyar nyelv és irodalom tanár. Az oktató felidézte Kocsis Aliz igazgatónő gondolatát, miszerint megtanultunk tenni-venni, nyüzsögni, de közben elfelejtettünk jelen lenni egymásnak és Krisztusnak. Pedig szeretve lenni nagy öröm, Istentől szeretve lenni ennél is nagyobb öröm. Szeretetre szeretettel válaszolni a legnagyobb öröm. A résztevők ezzel az örömmel térhettek haza szeretteikhez és diákjaikhoz.

Meghitt pillanatokat élt át a szentségimádás csöndes perceiben, írja Tillinger Melitta tanító, amikor Taizé énekek dallamait hallgatva tanítványaikért, családjukért, közösségükért, önmagukért fohászkodtak gondolatban. Újból átélte, hogy a zene szépsége Istenhez emeli az emberi lelket. Örömmel töltötte el az is, hogy a vacsoránál az általuk készített ételekkel ajándékozhatták meg egymást.

A pénteki programot filmnézéssel zárták, amely az őszinteség, a hűség, a bizalom, a jóság, a helyes értékrend hiánya okozta rombolást mutatta be, ami ember és ember között megy végbe, miközben mindenki szilárd, harmonikus emberi kapcsolatokra vágyik. A szombat reggeli közös zsolozsma kolostori hangulatot idézett egyesekben, szívesen emékeznek vissza rá. A Szent Donát tiszteletére épült kápolnánál, a Kopasz hegyen a napokban elhunyt nagykárolyi tanárkollégájukért mondtak imát. A visszaúton az őszi táj szépségében gyönyörködtek, és gyermekkori élményekről beszélgettek kökényt, csipkebogyót, galagonyát, diót kóstolgatva.

Vinkler Valter hitoktató beszámolójában a lelki programok közül a legkiemelkedőbb élményként a szentségimádást említi, de a szentmise közös megünneplése ugyanolyan felemelő élmény volt számára. Az esti filmnézés, a közös nevetések és a meghitt, őszinte beszélgetések is közelebb hozták egymáshoz a kollegákat. A természet szépségében megtapasztalhatták a jó Isten közelségét, szerető jelenlétét, írja a hitoktató. „Összességében ez a lelkigyakorlat mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy kicsit elcsendesedjek, megnyugodjak, tanári hivatásomban megerősödjek. Hála és köszönet ezért a két napért!” – összegezte a lelkigyakorlatot Vinkler Valter.

A programot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta az egyházi közösségi programok kiírás keretén belül.

http://romkat.ro/2021/09/16/kalazancis-diakok-a-nek-kel-egybekotott-piarista-ifjusagi-talalkozon/?fbclid=IwAR0AuTIPnd0yFqOBOURPuuz_ZoU_FtW3O0at0Yo_Qf24U40G18kRSuXkce8

Kalazancis diákok a NEK-kel egybekötött Piarista Ifjúsági Találkozón

A piarista hagyományokat ápoló nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum diákjai is képviselték iskolájukat szeptember 9. és 12. között a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal (NEK) egybekötött Piarista Ifjúsági Találkozón (PIT). A diákok beszámolóját olvashatják a találkozóról.

Szeptember 9. és 12. között lehetőségünk adódott részt venni a NEK-kel egybekötött Piarista Ifjúsági Találkozón. Rengeteg új élménnyel gazdagodtunk a mozgalmas programsorozat alatt.

Társainkkal beszélve rájöttünk, hogy mindenkit más fogott meg a négy nap alatt, de a közös szentségimádás az arénában, a pápai szentmise és a fáklyás körmenet mindannyiunkban olyan érzéseket idézett elő, amit talán az ember csak ilyen helyeken tapasztalhat. Látni azt, hogy mennyi ember gyűlt össze, akik talán jó pár dologban különböznek, mégis van egy közös bennük, az Úr iránti szeretet, az valami felemelő érzés. Kizártuk a világ zaját és a lényegre összpontosítottunk, a jelen pillanatra, Isten felénk áradó szeretetére. Isten mindannyiunkat meghívott, a legkisebbektől a legidősebbekig, hogy meghitt, minőségi időt tölthessünk el együtt, a hétköznapok aggodalmait félretéve. Ezek a pillanatok életre szóló élmények, amire az ember boldogan gondol vissza. A négy nap segített rájönni arra, hogy a kereszténység sokkal többről szól, sokkal több, mint aminek mi azt gondoljuk. A tömegen végignézve láttuk az emberek arcán az őszinte mosolyt, a kisgyerekek arcán a kíváncsiságot, és azt, hogy sokakat megmozdított a rendezvény.

Hálásak vagyunk, hogy ez megvalósulhatott, hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk. Jó érzéssel tekintünk vissza a mögöttünk álló napokra, sok új embert megismerhettünk, sok hozzánk hasonló fiatallal beszélhettünk. Az ifjúsági találkozónak és a kongresszusnak vége, de valaminek a vége valaminek a kezdetét is jelenti, mert úgy gondoljuk, hogy mindenkiben elindított valamit az, aminek a részesei voltunk, mindenki lelkiekben gazdagabban tért haza.

Veres Nikolett, Anderco Kitty, XII.B

DIÁKSZENTMISE ONLINE KÖZVETÍTÉS MINDEN SZERDÁN 13:30-TÓL AZ ÉRTÉKÅRZÅK FB PROFILJÁN

Gondolatot a katolikus iskola és nevelés céljáról

A piarista rend fennállásanak 400. évfordulója, ill. Kalazanci Szent József szenttéavatásának 250. és iskolánk fennállásának 25. évfordulója alkalmából engedjétek meg, hogy megosszak veletetek néhány gondolatot a katolikus iskola és nevelés céljáról, magasztos hivatásárol, a világban betöltött küldetéséről.

Kisboldogasszony ünnepén Szent András krétai püspök a következő szavakkal örökíti meg az ünnep lényegét: „A sötétség és a fény csodálatos találkozásának határnapja ez az ünnep. A Boldogságos Szűz születésével a világmindenség Ura megteremette azt a szentélyt, amelyben testet öltött a második isteni személy.”

Ebből a gyönyörű megfogalmazásból kölcsönöztem azt a hasonatot, mely szerint a katolius iskola nem mas mint szentély, templom, szent tér, ahol Isten és ember találkozhat egymással. És most nemcsak az iskolára, mint intézményre gondolok, hanam a benne tevékenykedő tanárokra, nevelőkre, diákokra, akiknek a szívében a magasságbeli Isten Fia ugyanúgy lakást szeretne venni, mint a Boldogságos Szűz szeplőtelen szívében, és ahogy Mária személyén keresztül a világnak ajándékozta Krisztust, ugyanúgy szeretné rajtunk keresztül a viklágnak ajándékoni az igazi világosságot, a feltamadt Üdvözítőt, a názáreti Jézust. Így lesz egy iskola szentéllyé, ahol az Isten és a felebaráti szerette erényeinek gyakorlásán keresztül találkozhatunk a szentháromságos egy Isten örök szeretetetével.

Így lesz az iskola, az Isten jelenéte által megszentelt hely, ahol nemcsak az ismeretek elsajátítására, megismerésére, hanem a mennyek országának az elérésére is felkészítik a rájuk bízottakat.

Az iskola, a katolikus iskola, szántóföldbe rejtett kincs. A mennyek országával kapcsolatban mondta el Jézus azt a gyönyörű példabeszédet arról az emberről, aki szántöföldjében drága kincset talált. Örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt és megvásárolta azt a földet. Biztos vagyok benne, hogy kortársai kinevették, sőt talán őrültnek tekintették. KI az aki ekkora hibát követ el? De ő szembemegy a társadalmi konvenciókkal, az előítéletek sokaságával, a józan, gyakorlati ész által lefektetett, megcáfolhatatlannak tűnő alapvető szabályokkal, az üzleti élet rideg és számító logikájával!

Megdöbbentő, ahogy Jézus egy gazdálkodó ill. egy kereskedő gyakorlati ügyességén keresztül akarja szemléltetni velünk az Isten országának fontosságát, és ezáltal meghív bennünket arra, hogy felismerjük mi is a látszatt mögött rejlő valóságot, az egyedül fontosat, a lényegest – ahogyan a mai evangéliumban is hallottuk, a köyöttönk jelenlévő Krisztust.

Az ismeretek a tudomány és örök élet elnyerésére irányuló törekvés, vágy csodálatos szintézise ez a példbeszéd, úgz ahogy egy katolikus iskola célja, feladata és hivatása is ebben foglalható össze.

Csodalom ennek a foldmuvesnek a lelkeseését, a rajongását, vállalkozói szellemét, a senki nem tud lebeszélni a kitűzött célomról való mentalitását, a kor divatos szellemi irányatával dcoló magabiztosságát, valamint rendíthetetlen hitét önmagában és az álmában.

Valahogy így képzelem el Kalazanci Szent Józseffel kapcsolatban is. Látom az ő lelkesdését, és rajongását, a gaermekek és Isten országa iránt, akkor amikor ő maga is felfedezte a szántóföldbe rejtett kincset és képes volt ezáltal arra, hogy eladja mindenét – karriert, sikert – és a leétező legjobbat válassza: Krisztust!

M ia katolius iskola céja, rendeltetése, létjogosultságának egyedüli oka? Szent Pál gyönyörűen fogalmazza meg a választ a kolosszeikehez írt levelében:...hogy szívükben megerősödve és a szereteteben egyesülve, eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazadagságára, Isten titjkának, Krisztusnak a megismerésére.(Kol 1,24 – 2,3) Ez a katolikus iskola és nevelés igazi célja és hivatása!

Mintha Isten szolgájának Márton Áronnak a szavai is ezt az igazságot tükröznék vissza, az Egyház és a nevelés című írásának gyönyörű gondolataiban:”...a nevelő feladata, hogy felkészítse araábízottakat úgz a földi, mint az égi sorsa.” Ezt tesz a katolikus iskola.

Boldog vagyok, hogy ti is ezt választottátok, kedves szülők és, ez a választás azt jelenti, hogy ti is szeretnétek gyermekeiteket felkészíteni úgy a földi, mint az égi sorsa.

Hiszem, hogy ti is azt szeretnétek, ha gyermekeitek nemcsak a tudományok világában, hanem Isten és felebarát szeretetének gyakorlásában, a megszentelődés útján járva, egyre közelebb kerüljenek létük egyetlen, és igazi céljához: Krisztushoz! Ámen.

Simon Attila

spirituális