OLVASÓSAROK
Kiemelkedő eredményekkel szerepel az Eurostat listáján a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum
A közelmúltban hozták nyilvánosságra azt a listát, amelyet az Erdélystat, az általános- és középiskolák rangsorolása céljával készített, az elmúlt két év képességvizsgáinak sikerességi mutatói alapján. A nagykárolyi iskolák diákjai által elért eredmények függvényében a legeredményesebbek a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum diákjai lettek.
A tanintézmény megyei szinten is jó eredményt ért el: városi első helyét, megyei hatodik hellyel sikerült még hangsúlyosabbá tenniük. Kocsis Alizt, a tanintézmény igazgatónőjét kérdeztük arról, hogyan építették fel ezt a sikeres eredményt.
„Az elmúlt két évben megszervezett képességvizsgák sikerességi mutatói alapján készítette el az Erdélystat statisztikai iroda az általános- és középiskolák rangsorát. A kutatás megállapította, hogy az elmúlt évtizedben – az évközbeni hullámzásokat is figyelembe véve – a romániai diákpopuláción belül a magyarul tanulók képességvizsga-eredményei viszonylag konstansak voltak. Az elmúlt tíz évben a képességvizsgák sikerességi rátája országos szinten 66,1% és 79,4% között mozgott. A magyar nyelven tanulók eredményei alapvetően elmaradtak az országos átlagoktól: 65,0% és 77,1% között voltak a sikerességi arányok. A Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceumban 2016 óta, amikor is az első 8. osztályt befejező generáció vizsgázott, minden éveben meghaladta a sikerességi mutató az országos átlagokat, 90% fölötti arányokkal. Minden éveben volt olyan diákja az iskolánknak, aki vizsgaátlagával a megyei élmezőnyben szerepelt. Ezt a szintet tartva sikerült, hogy az Erdélystat kimutatásainak megfelelően városszinten első, megyei szinten pedig 6. helyet értünk el. A siker titkát a diákok felkészültségében és a lelkiismeretes, szakmailag kompetens tanitói és tanári kar munkájában látom, akik hatékonyan együttműködve a szülői közösségekkel egy lélekkel és erővel tesznek a gyerekek neveléséért, adott esetben azok felzárkóztatásáért. Nagyon büszke vagyok mindenkire, aki tett azért, hogy ezt az eredményt elérjük éa bízom benne, hogy a következő években is megőrizhetjük ezt a nagyszerű tendenciát”- mondta az igazgatónő.
Az emberi kapcsolatok megtartó ereje – Dávid István kolozsvári református egyetemi lelkész a kiégés megelőzéséről
A kiégés vagy angol szaknyelven „burn-out” jelenségének pszichológiai kijelenthető: az egyre több huszon- és harmincévest érintő tünetegyüttes arra enged következtetni, hogy nem egyéni, hanem társadalmi problémával állunk szemben. A probléma súlyossága tudatában Dávid István kolozsvári református egyetemi lelkész, a Főiskolás Ifjúsági Keresztyvetületeit vizsgálva én Egyesület (FIKE) vezetője nemrég egyetemistákkal tartott online beszélgetés keretében járta körül a témát. Hihetetlenül sok ember küzd hasonló jellegű gondokkal: Anne Helene Petersen amerikai író, újságíró a témában megjelent, 2019-es cikkét több mint hétmillióan olvasták, és rengeteg rezonáló levelet kapott fiatal felnőttektől. Ezt követően kérdőívet állított össze az Y generációként is emlegetett fiatal felnőttek számára, amelyből levont következtetéseit, tapasztalatait a 2020-ban megjelent Képtelen vagyok: Hogyan váltak a milleniálok a kiégett generációvá című könyvben foglalta össze.
A koronavírus-járvány legsúlyosabb társadalmi következményeiként számontartott anyagi bizonytalanság és elmagányosodás csak még inkább felerősítette a járvány nélkül is egyre hangsúlyosabbá váló kiégés társadalmi jelenségét. A szociális kapcsolatok leszűkülése általi elszigetelődés az elmagányosodást, az egyedüllétérzést nyomatékosítja, még inkább elmélyítve a kiégés kockázatát. Nem véletlen, hogy Dávid István kolozsvári református egyetemi lelkész, a Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület vezetője aktuálisnak találta a témáról való beszélgetést az egyetemisták körében, amit végül a Zoom alkalmazás segítségével, online felületen ejtettek meg.zorongást okozó elvárások Felidézve a beszélgetésen született benyomásokat, a lelkész elmondta, a fiatalok visszajelzései teljes mértékben alátámasztották a témafelvetésben megjelölt gondolatokat. Azzal szembesült, hogy a fiatalok viszonylag korán, már a középiskolai évektől kezdődően a pályaválasztással kapcsolatos elvárásoknak vannak kitéve, ami nagyon sok szorongást okozhat. A líceumi tanulmányok alatt ki kell választaniuk azt a felsőoktatási intézményt, amely később stabil, jó megélhetést biztosít számukra. Pluszelvárásként tornyosul föléjük továbbá, hogy olyan munkahelyet találjanak, amelyben ki is teljesedhetnek, hiszen a munka és az önmegvalósítás gondolata az elmúlt évtizedekben erősen összekapcsolódott. A középiskolás fiatalokban élő, pályaválasztással kapcsolatos elképzelések azonban több ponton is kisiklani látszanak, ugyanis a gazdasági helyzet és a munkaerőpiaci változások gyakran nincsenek összhangban a fiatalokkal szemben támasztott elvárásokkal. Az idősebb generációkban, saját tapasztalataik alapján, erősen él az az elképzelés, hogy a felsőfokú végzettség egyenes út a stabil jövedelemforráshoz és a biztos megélhetéshez, ám egyre inkább látjuk, hogy a felsőoktatási intézményben megszerzett tudás nem minden esetben válaszol a munkaerőpiaci igényekre. Ugyanakkor a gazdasági helyzet változékonysága is gyakran újratervezésre készteti a fiatalokat. Jelen lenni életünk pillanataiban A lelkész tapasztalata szerint a dolgozó felnőttekre egyre jellemzőbb, hogy úgy gondolnak a munkára, mint arra a helyre, ahol megvalósíthatják magunkat, kiteljesíthetik az életüket, és megmutathatják, mit érnek. Ugyanakkor ott a kérdés, hogy miért tanulnak annyi éven át, ha azt később nem tudják kamatoztatni. A beszélgetés során a lelkész Anselm Grün német származású bencés szerzetes Hogyan kerüljük el a kiégést? című könyvében leírt gondolatokkal igyekezett feloldani a munka és önmegvalósítás összefonódását. A szerzetes ugyanis szétválasztani látszik a munka és a hivatás fogalmát, megkockáztatva azt a merész feltevést, miszerint nem biztos, hogy a munkának kell jelentenie a hivatást. A könyv egyik fejezete arra nyújt választ, hogyan tudunk úgy jelen lenni életünk pillanataiban, hogy közben ne őrlődjünk fel teljesen. „Nemcsak arról van szó, hogy a fiatalok nem találják a helyüket, nem bírják a munkatempót, és minden az önmegvalósítás körül forog, hanem sokkal inkább arról, hogy beágyazódnak egy rendszerbe, amit nem lehet az egyéneken számonkérni” – vélte a lelkész.A kiégés kapcsán felmerül, mekkora jelentőséggel és megtartóerővel bír a szociális kapcsolatok hálózata. Dávid István elmondása szerint az egyetemi gyülekezet éppen olyan közösség szeretne lenni, ahol a résztvevők az élet leghétköznapibb dolgairól úgy beszélgethetnek, hogy közben a hittel való viszonyt is számításba veszik. „Azt érzem magamon és rajtuk is – főleg azokon a fiatal felnőtteken, akik éppen elkezdtek dolgozni –, hogy mennyire felégetjük a társas kapcsolatainkat. Nemcsak mi égünk ki, hanem a munka oltárán a szélesebb körű emberi kapcsolatainkat is beáldozzuk” – osztotta meg a lelkész. Úgy gondolja, a kapcsolattalanság és a bezáródás még jellemzőbb a járvány óta, hiszen kevesebb a találkozási lehetőség. Hozzáteszi, a tény, hogy szereti a munkáját, csak egy szeletét teszi ki az életének. Most, hogy a legtöbb találkozás online térbe szorult, még inkább felértékelődik az életszagú, az egymás jelenlétében eltöltött idő. „Lényegesnek tartom azokat a kapcsolatokat, amelyek életünk legmélyebb és legnagyobb szeleteibe is belelátnak. Szorosra kell fűzni az értékes barátságokat. A családon túl fontosak azok a barátok is, akik tanúi voltak életünk mély- és kiemelkedő pontjainak” – tette hozzá Dávid István. Tényleg vissza kell térni a jelenbe Vajda Boróka egyetemi hallgató, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház fiatal színésze szintén tapasztalja a felgyorsult életritmust, a teendők felhalmozódását és a generációjára jellemző kiégési tendenciát. Fiatal felnőttként több területen, számos feltételnek eleget téve kell helytállnia, ám úgy véli, az elvárások szorításában is meg lehet találni azt, amiben kiteljesedhetünk. Szerinte gyakran a túl magas elvárások miatt érzünk kudarcot, ha nem az elképzeléseink szerint történnek a dolgok. „Általánosan hangozhat, de úgy gondolom, tényleg vissza kell térni a jelenbe. Megbecsülni azt a munkát, amivel épp foglalkozom, nem csak kipipálni, hogy »rendben, ez is letudva«. Néha az is nagy dolog, ha egész nap csak annyit teszünk, hogy lemegyünk az üzletig vagy elmosogatunk. Furcsa ez a halmozás: minél több pipa van a lapomra írva, annál jobb leszek, annál többet érek. Már csak azt kellene eldönteni, hogy jól akarom érezni magam a bőrömben, vagy izzadva gyűjtögetni a láthatatlan érdempontokat” – fogalmazott a fiatal színész.
ADTAK A PIARISTÁK MAGYARORSZÁGNAK?
A magyar piarista rendtartomány megalapításának 300. évfordulója alkalmából tartott jubileumi hálaadó szentmisén készített összeállítást az M1 Élő egyház c. műsora.
2021. március 14-én, a budapesti piarista kápolnában tartott hálaadó szentmiséről tudósított a Magyar Televízió.
Szakál Ádám SP tartományfőnököt a provincia megalapításának történelmi hátteréről és a 300. évfordulót ünneplő piarista közösségekről kérdezték. Ruppert József piarista atya a háromszáz év történelmének nehézségeivel, illetve a piarista munkával kapcsolatban elmondta: „Az volt a titka a mi munkánknak, hogy olyan embereket tudtunk nevelni - szerte az egész országban -, akik hasznosak voltak Istennek, embereknek, társadalomnak.”
A fiatalság képviseletében Takács Tamás piarista öregdiák, önkéntes csoportvezető úgy fogalmazott: „A piaristáknak is van válaszuk a fiatalság számára: »igen«. Miért igen? Mert hisznek a fiatalokban, hisznek a kérdéseikben, hisznek az útkeresésükben. Ennek a fiatalokba vetett bizalomnak a különleges helye a Kalazacius Mozgalom. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy ennek a bizalomnak nemcsak a részese vagyok, hanem gyakorolhatom ennek a megosztását is.”
Az ötperces összeállítás cikkünk alatt visszanézhető:
70 ötlet: Miről mondhatsz le a nagyböjtben?
Hetven ötletet osztunk meg olvasóinkkal, hogy saját élethelyzetüknek megfelelően tudjanak fogadalmakat tenni a nagyböjt kezdetén. A lista a LifeTeen portál összeállítása nyomán készült.
November végén ünnepeljük a piarista patrocíniumot, Kalazanci Szent Józsefnek, a piarista rend alapítója pártfogásának ünnepét. Hogyan alakult ki a patrocínium ünnepe? Mi köze az „ördög elégetésének” a patrocíniumhoz és hogyan ünnepelték azt az évszázadok során? Koltai András írásában választ kapunk ezekre a kérdésekre.
Bár ma a legtöbb piarista diák meg van győződve róla, hogy Kalazanci Szt. József 1648. augusztus 25-én tudatosan iskolai szünet idején távozott e világból, hogy majdani ünnepe ne lehessen iskolai szünnap, a valóság az, hogy abban az időben az éves vakációt a diákok és tanárok nem augusztusban, hanem a szőlőszüret idején, októberben élvezhették.
Az iskolai szünet csak a 19. század közepétől, Magyarországon például 1876-ban húzódott át júliusra és augusztusra. Ez azonban azt jelentette, hogy a piaristáknak rendalapítójuk ünnepét a diákok részvétele nélkül kellett megtartani. Mivel ez a változás szerte Európában lezajlott, a piarista rend 1906. évi generális káptalanján úgy határoztak, hogy az egyes rendtartományok jelöljenek ki egy olyan napot az iskolai év során, amikor a rendalapítót az ifjúság bevonásával ünnepelhetik. A magyar tartományfőnök, Magyar Gábor erre Gyertyaszentelő Boldogasszony napját, február 2-át jelölte ki.
A következő években ezen a napon tehát minden magyarországi piarista iskolában szentmiséket, szentbeszédeket és ünnepségeket tartottak. Az első világháború utáni nehéz években azonban sok helyen ez a szokás elmaradt, egyes helyeken pedig – mivel február eleje a félévi zárás idejére esett – inkább Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) körüli vasárnapon tartották meg a rendalapító iskolai ünnepét.
Más országokban viszont november 27-én kezdték ünnepelni Kalazanci Szent József pártfogásának ünnepét (Patrocinium Sancti Patris nostri Josephi Calasanctii). A katalóniai Moyá-ban például ekkor a szent gyermekkorára emlékezve megrendezték az „ördög elégetését”. A hagyomány szerint e nap kiválasztását az indokolta, hogy a Szent akkor alapította volna 1597-ben a római Santa Dorotea templom mellett az első kegyes iskolát. Ennek dátumát azonban egyetlen forrás sem őrizte meg, sőt még az évben sem lehetünk teljesen bizonyosak. Mindenesetre ez az ünnep 1914-ben bekerült a piarista liturgikus naptárba, és a piaristák engedélyt kaptak arra, hogy az egyházi év utolsó vasárnapján, majd később (miután ezt a napot 1926-tól Krisztus Király ünnepe „foglalta el”) a november 27. előtti vasárnapon Kalazancius Szent József ünnepének miséjét mondják templomaikban.
Magyarországon eleinte egyedül Budapesten, ott is csak 1926-tól rendeztek komolyabb ünnepségeket november végén Kalazanci Szent József tiszteletére. 1928-ban azonban Szepesi Bódog piarista (később a sátoraljaújhelyi Magyar Kálvária egyik létrehozója) javaslatára a tartományi káptalan úgy döntött, hogy „november 27-ét üljük meg azzal, hogy az ifjúság számára ünneppé tesszük. A hitszónok feladata lesz ennek méltatása szentmise közben. Az iskola igazgatója pedig, ha a körülmények megengedik, a S. Pater emlékére iskolai ünnepélyt rendezzen”.
Attól kezdve – néhol néhány éves késéssel bevezetve – a csonka Magyarország piarista iskoláiban a november 27. előtti vasárnapon a Kalazanci Szent József tiszteletére mondott ünnepi szentmisét – közvetlenül vagy délután – iskolai ünnepség követte a szokott helyen (díszterem, rajzterem, tornacsarnok). Ezen a diákok mellett a város „előkelő társadalma, a növendékek szülői” is részt vettek. Volt, ahol a diákoknak külön ünnepélyt tartottak. Az esemény tengelyét egy vagy több beszéd alkotta, amely a templomban vagy az ünnepség részeként hangzott el. Többnyire egy-egy piarista tartotta, de sok helyen ez egy-egy végzős diák megtisztelő feladata volt. Ezen felül rövidebb színművek, kórusművek, hangszeres darabok, versek hangzottak el – csakúgy, mint más iskolai ünnepségeken.
Koltai András (Piarista Rend Magyar Tartományának Központi Levéltára)
Képek: 4.b osztályos nagykanizsai diákok rajzai (2020, Cséplő Erzsébet tanárnő), Bacsa András rézmetszete (1916), Dániel Benedek votívképe, Francisco Goya: Kalazanci Szent József utolsó szentáldozása (1819), Gamez (2006)
PIARISTÁK MA
Elektronikus, egyben „lapozható" verzió: https://issuu.com/szathmarym/docs/piaristak_ma_2020_tavasz_lapozos
HÁT BOLDOG KARÁCSONYT!
https://www.youtube.com/watch?v=Qluh05bOk1s
A költészet napja – József Attila születésnapjának köszöntése
113 évvel ezelőtt, 1905. április 11-én született József Attila. Születésnapja 1964 óta a költészet napja hazánkban. A magyar lírát ünnepeljük a 20. század egyik legnagyobb magyar lírikusának születésnapján.
Pilinszky János írta József Attila halálának 25. évfordulóján, 1962 decemberében: „Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma – költők tudják csak igazán! – egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle.”
Igaza van az utódnak, ki ne tudná, kiék e szavak: reménytelenül, harminchat fokos láz, tiszta szív, már egy hete, csecse becse, hetedik, nagyon fáj.
Tudjuk, egy „töltőtoll koptató szegény legény” a birtokosuk, ahogy övéi ezek a képek is: zengő rejtelmek; a fűszál pici éle; az ég vizében oldódó kékítő; a zavaros, bölcs és nagy Duna; a sakkozó néma négerek, a gyönyörűszép szív, mely a semmi ágán ül és amely nem kartoték-adat.
Egy szegény legényé mindez, aki tudta, hogy csak az boldog, aki játszhat; aki kertész akart lenni, kelő nappal kelni és fát nevelni; aki megtanította nekünk, hogy anyánk szájából édes az étel és apánk szájából szép az igaz, és hogy a múltat be kell vallani, de a harcot békévé oldja az emlékezés. Egy szegény legényé, aki volt, hogy napokig nem evett „se sokat, se keveset”, de „kivasalt ruhát” hordott szívében, mikor megszólította a kedvest; aki érzett mindent, amit az életben érezni lehet, és örökkön csak szeretetre vágyott.
Altatót írt a kis Balázsnak ugyanúgy, ahogy a kis Jézusnak. Sose lódított: az igazat mondta, nem csak a valódit. Megkerülte Istenért a világot, míg fel nem ismerte: Isten ott áll a háta mögött. Végül pedig, amikor már tudta, hogy „szép a tavasz és szép a nyár is, / de szebb az ősz s legszebb a tél”, és amikor tűzhelyet, családot már végképp csak másoknak remélt, hozzászoktatta szívét a csendhez. Élt – és belehalt ebbe. És akaratlanul is szállóigévé tett egy településnevet: Balatonszárszó. 1937. december 3-án.
Az utána jövők mind megemlékeztek róla. Pilinszky a mindenség katonájának és a nyomorúság bakájának nevezte egyik versében. Máshol így jellemezte: „mozarti tehetség volt: a legbonyolultabb és a legegyszerűbb, a legmélyebb és a legtörékenyebb, a legsúlyosabb és a legáttetszőbb”, aki „egy zavaros korban mindannyiunkért szenvedett, áldozta föl magát”. Radnóti Első eclogájában ugyanez fogalmazódik meg: „Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő? / Nem menekült el a drága Attila se, csak nemet intett / Folyton a rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult?”
József Attila igazat mondott. Horger Antal és az egész körülötte lévő ellenséges világ ellenére jóslata beteljesült: egész népét tanítja ma is, nem középiskolás fokon. Ezért van e mai nap is. Emlékezzünk rá!
Mitől fél Ferenc pápa? – A szentatya gyerekek kérdéseire válaszolt egy római plébánián
Ferenc pápa március 12-én a római Szent Mária Magdolna-plébánián tett látogatást, ahol az idősek, a hitoktatók, a családok mellett gyerekekkel is találkozott, válaszolt kérdéseikre.
Ferenc pápa nagyböjti üzenete – Az Ige ajándék. A másik ember ajándék
A szentatya hagyományos nagyböjti üzenetének témája 2017-ben: „Az Ige ajándék. A másik ember ajándék.”
70 ötlet: Miről mondhatsz le a nagyböjtben?
Hetven ötletet osztunk meg olvasóinkkal, hogy saját élethelyzetüknek megfelelően tudjanak fogadalmakat tenni a nagyböjt kezdetén. A lista a LifeTeen portál összeállítása nyomán készült.
„Add Uram, hogy jobban szerethessek”
https://anziksz.com/add-uram-hogy-jobban-szerethessek/magunk-kozt/2018/10/16/
Habuczki Hajnalka tanárral beszélgetett Kocsis Anett. A Kalazanci Szent József Líceum iskolai tanácsadóját egyebek között arról is kérdezte, hogy felekezeti iskolában oktatónak lenni többletfeladat-e. Az is kiderült, hogy szabadidejében az ikertestvérével ír verseket.
– Mit és mióta tanít a tanárnő az iskolánkban?
– Iskolai tanácsadó vagyok és idén a kilencedik évemet kezdtem el ezen a pályán.
– Miért ezt a hivatást választotta?
– Bármilyen pályát is válasszon valaki, a lényeg az, hogy szeresse és boldoggá tegye őt az, amit csinál. Ebben a pályában a legnagyobb boldogság az, ha segíteni, adni tudsz olyanoknak, akiknek nagy szükségük van rá.
Az iskolai tanácsadó feladatainak talán legkézenfekvőbb része, hogy foglalkozzon a diákok problémáival. Fontosnak tartom a gyerekeknek megtanítani, hogy legyenek pozitív beállítottságúak. Az élet sokszor visszavág, kudarcként élhetünk meg dolgokat, bármikor történhetnek velünk olyan események, amiket rossznak, kellemetlennek érzünk, de mindenből lehet tanulni és mindenből fel kell állni, újrakezdeni mindig van esély és ebben nagyon sokat segít, ha pozitívan állunk hozzá az élethez. Feladatomnak érzem, megtanítani nekik, hogy a problémát lényegében ő maguk tudják megoldani, tőlem csak támogatást és segítséget kapnak hozzá.
Gyakran érzem azt, hogy nem csak egy iskolai tanácsadó, de egy pedagógus is pótszülői szerepet kell betöltsön egy iskolában. Az én munkámban egyre több nyugalmat, biztonságot és elfogadást kell nyújtani a diákok számára, talán a mai zűrzavaros, információk labirintusából kiutat kereső fiataloknak erre van a legnagyobb szüksége.
– Ki volt a kedvenc tanára, akire titokban hasonlítani akart?
– A mi szüleink, nagyszüleink, a pedagógusok tiszteletére neveltek bennünket. Ezt követendő magatartásnak tartom, és ma is hálás vagyok azoknak a pedagógusoknak, óvodától egyetemig, akiknek részük volt abban, hogy eddig eljutottam. Minden tanáromban találtam valamit, amit megszerettem, ami követendő példaként állt előttem, szerettem és elsősorban tiszteltem őket. Különösen kiemelném a középiskolás éveim tanárait, a kalazancis pedagógusokat.
– A tanárnő ugyebár iskolánk volt diákja. Milyen érzés volt, más szerepben visszatérni az iskola falai közé?
– Más szerepben visszatérni az iskola falai közé egyben furcsa, de melegséggel teli, szívmelengető érzés volt. Tudtam azt, hogy hová kerültem, a feladat pedig egyszerű volt: továbbadni azt az értékrendet, amit valamikor én is ezeken a falakon belül kaptam. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy visszavezetett engem a régi iskolámba!
– Milyen különbségeket lát a tanárnő a tizenöt évvel ezelőtti és a mostani diákok között?
– Nem olyan rég hallottam, hogy valaki a mai gyermekeket ,,csillogó szemű facebook -generációnak” nevezte viccesen. A mai és a tizenöt évvel ezelőtti diákokat egymás mellé állítva talán ezt látom a legnagyobb különbségnek. Nem jobbak, nem rosszabbak, de másabbak. Erről nem ők tehetnek, hanem a túl sok digitális eszköz és információ, az a környezet, amibe beleszülettek. Éppen ezért, nekünk, pedagógusoknak is alkalmazkodnunk kell a modern, internet-vezérelt világ kihívásaihoz, ami, bevallom, néha igen nehezemre esik.
Sok előnye is van az információ ilyen gyors és széleskörű áramlásának, amiben ők mint felhasználók vesznek részt, azonban munkám során sajnos egyre inkább a negatív hatásait tapasztalom és aggódva tekintek a jövőbe.
– Sokan azt állítják, hogy tanárnak lenni, nem kifizetendő. Mivel tudná ezt megcáfolni és mivel ösztönözné a diákokat a pedagógusi szakma választására?
– Hogy mivel ösztönözném a diákokat a tanári pályára? Ez nem egy könnyű pálya, de mindamellett csodálatos. Itt lelkeket, emberkéket formálsz, óriási felelősséggel. Egy életre ható pozitív, vagy negatív példát mutatva nekik. Látni a csillogó szemeket, amikor egy gyermek, egy fiatal megértette, amit te tanítottál neki, érezni, ahogy bízik benned és te is része lehetsz az ő kis sikerének, a legjobb érzés.
– Mi a legjobb ebben a hivatásban?
– Amint már említettem a legjobb ebben a hivatásban, az hogy segíteni tudok, ott ahol szükség van rá.
– Az, hogy felekezeti iskolában tanít, többletfeladatot jelent-e?
– Felekezeti iskolában tanítani, egy pedagógusnak egy áldás és öröm, mert az iskolai programok mellett még több lehetőssége nyílik arra, hogy diákjait a lelki életre, a szeretetre, becsületre és hitre nevelhesse. Ha minden reggel úgy indulunk neki egy iskolai napnak, hogy el tudjuk mondani: add Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap, akkor a legtöbbet tettük annak érdekében, hogy felfedezhessük nap, mint nap az isteni rejtélyt. Erre nevelni a gyermekeket és a fiatalokat a legcsodálatosabb hivatás, amit az ember kívánhat magának.
– A tanárnő vezeti az iskolánk önkéntes csoportját. Miből áll ez a tevékenység? Mi a feladata a kalazancis önkénteseknek?
– Önkéntesnek lenni nagyon jó dolog. Megtanítja a diákokat az önzetlen segítségnyújtásra, együttérzésre ébreszti őket a társadalomban élő hátrányos helyzetű emberek iránt. Az iskolánkban működő önkéntes csoportot minden évben újra megalakítjuk, és havonta legalább egyszer szervezünk egy közös tevékenységet. Idén legtöbbször a nagykárolyi Stella Maris központba járó gyermekeket fogjuk meglátogatni. Valamint megpróbálunk többször különböző jótékonysági gyűjtéseket szervezni.
– A tanárnő szabadidejében verseket ír és festményeket készít. Mikor van erre ideje az iskola és az otthoni teendők mellett?
– Az iskolai és otthoni teendők szinte minden időmet elveszik. A festésre és versírásra főleg hétvégenként és vakációban tudok időt szakítani. Ilyenkor többet vagyok együtt az ikertestvéremmel, Johannával és mivel vele együtt készítem a festményeket és együtt is írunk, ez ilyenkor sokkal kézenfekvőbb számunkra.
Kocsis Anett
„Miért lettél pápa?” – Ferenc pápa gyerekek kérdéseire válaszolt
A szentatya január 20-án, a római Szent Mária Jozefa-plébánián tett látogatása alkalmával a szentmise előtt gyerekekkel is elbeszélgetett, válaszolt a kérdéseikre.
0261-861.826, 0261-861.827
445100 Carei (Nagykaroly)
calasantius@yahoo.com